Gyerek koromban volt évente 1-2 mandulagyulladásom, de nem voltak vészesek soha. 1-2 nap láz, egy hét antibiotikum és kész. Most (29 évesen) nyáron begyulladt, és azóta nem volt két hétnél hosszabb idő, hogy egészséges lettem volna, úgyhogy egyértelmű lett a műtét. Antibiotikumról antibiotikumra éltem.
Szedtem 2x10 napig Dalacint, 2x7 napig Klacidot, 1x7 napig Leflokint és penicilint a legtöbbet, először Aktil duót 7 napig, utána Augmentin duót 2x7 napig és 3x14 napig. Igen, ez több mint 100 napnyi antibiotikum 5 hónap alatt.
November elején a sokadik tüszős mandulagyulladáskor került először szóba, hogy ha ez a két hetes augmentin kúra sem fog segíteni, akkor utána kiveszük. Letelt a két hét, ismét egészségesnek tűntem egy-másfél hétig, amikor megint érezni kezdtem az ismerős érzést a torkomban. Mivel szerdán elutaztunk, ezért előző nap még gyorsan elmentem fül-orr-gégészhez, de nem a szokásos orvoshoz, mivel nála nem volt időpont. Ekkor kaptam a Leflokint, mert hogy azt még nem szedtem előtte. Az utazás után, egy nappal a Leflokin szedésének befejezése után, ismét fájni kezdett a torkom. Mivel megint sürgős volt, elmentem háziorvoshoz, aki írt fel antibiotikumot és azt javasolta, hogy minél előbb vetessem ki. Ezek már december első napjai voltak, ekkor kezdtem aktívan kutatni a mandulamátét után.
Kiderült hogy többféle műtéti eljárás is létezik, ezek közül nekem a koblációs műtét lett a vesszőparipám, ez ígért kevesebb fájdalmat, gyorsabb gyógyulást és utóvérzést kisebb eséllyel. Ezt nem sok helyen végzik magyarországon, az egyetlen hely amit találtam egy magán klinika, ahol igen borsos áron mérik ezt a műtétet. Felhívtam a klinikát, hogy hogyisvanez, kértem időpontot egy előzetes fül-orr-gégészeti vizsgálatra, mert ez mindenképp szükséges volt a műtét előtt. Érthető, a műtő orvos is megvizsgál a műtét előtt. Vittem a korábbi jelentős mennyiségű leletemet, hamar igent mondott az ottani orvos is, hogy ennyi kórelőzmény alapján mehet a műtét, már korábban is mehetett volna. Ez volt december 12-én, még a vizsgált közben kiderült, hogy decemberben már nem tudnak megműteni, legkorábban január elején lehetséges. Abban maradtunk, hogy hÍvni fog az "esetmenedzser" pontos időponttal kapcsolatban.
A területileg illetékes kórházban épp napvilágot látott ekkor a hír, hogy hullát találtak a wc-ben és már jártam ott párszor látogatóban, nem igazán vettem számításba ezt a lehetőséget.
A kórházba, ahova eddig jártam fül-orr-gégészhez (egy másik magán egészségbiztosítás partnere), másnapra, december 13-ára volt időpontom a műtős orvoshoz. Itt is hamar kiderült, hogy decemberben már nem lesz műtét. Felvetettem a koblátoros műtét lehetőségét, de az nem volt elérhető egyelőre az itteni kórhzban. Viszont az orvosom jelezte, hogy már olvasott/utánajárt ennek a technológiának és épp jelezni akarta a kórház vezetőségének, hogy jó lenne egy ilyen gép is. Felkészített, hogy a kés, amivel vágnak egyszerhasználatos, és igen drága (80 ezer forint), ezért készüljek fel, hogy ha esetleg lesz koblátor a műtétemre, akkor sem valószínű, hogy a biztosításom fedezné.
Karácsony előtt sikerült január 4-ére kapni műtéti időpontot, illetve jelezték, hogy lehet hogy lesz koblátor is a műtétre. Hurrá! Már csak addig sikerüljön kibírni. Jobb lett volna a karácsonyi zabálás helyett otthon szenvedni, de maradt helyette az új év.
Ekkor egyébként már konkrétan antibiotikumon éltem, szenteste előtti napon hagytam abba a 14 napos Augmentin kúrát és karácsony másnapján már megint fájt a torkom. 27-én reggel már mentem is orvoshoz az újabb antibiotikumért, hogy legalább valamennyire javuljak a műtétre.
