Előző este már igen nehezen tudtam elaludni, de végül sikerült és kb 4-5 órát aludtam. 7kor kaptam egy szobát, jött a nővér, felvette az adataimat elmondta mi hogy lesz. Kb 10kor jövök majd én, kapok előtte fél órával egy kis nyugtatót hogy ne stresszeljek. Mondjuk eddig se stresszeltem túl, már egy ideje úgy voltam vele, hogy túl kell esnem rajta és utána minden jó lesz. Műtét előtt még le kellett fürdenem, megmostam a fogam utoljára, felvettem a hátulgombolós karate ruhát, aztán olvasgattam.

Fél 10-kor jött a nővér a nyugi tablettával, megettem, elkezdtem izgulni és azzal a lendülettel el is aludtam. 10-kor arra ébredtem, hogy a műtős fiú bejött a szobába, hogy én jövök, ő meg a taxis aki áttol a műtőbe. Még fel sem ébredtem igazán, már keresztül is tolt a kórházon, ott voltunk a műtő bejáratánál, áthuppantam a másik ágyra és már a műtőben is voltam. Itt minden marha gyorsan történt, kiraktam a bal kezem oldalra, kaptam bele a branült, az adrenalintól (vagy a nyugitabitól) nem is annyira fájt, mint amennyire paráztam tőle. Az altató orvostól kaptam egy hajhálót meg a jobb karomra egy vérnyomásmérőt, elém tartott egy kis oxigén maszkot, de nem attól aludtam el. A ginát vénába kaptam, azt mondták, hogy az oxigén maszk majd akkor jön ha elaludtam. Kb 30 másodperc alatt kiütött a cucc, elkezdtem lassan pislogni, aztán egyre kisebbeket, aztán snitt. Következő pillanat, hogy tolnak ki a műtőből és száguldunk vissza a szobámba. 

Elmúlt dél, ezt egyébként azóta se kérdeztem meg, hogy miért tartott ilyen sokáig a műtét. Mindenesetre a nővér azt mondta, hogy 2-kor fogok kapni teát, amit majd le kell erőltetni. 2-ig elütöttem az időt azzal hogy megírtam minden aggodó ismerősnek hogy túléltem, minden fasza illtve azon gondolkodtam, hogy mitől fáj úgy mindkét vádlim, mintha lábujjhegyen felszaladtam volna a gellérthegyre meg vissza. Kaptam még másfél tubus infúziót, mondtam a nővérkének hogy a rántotthusosat kösse be, de sajnos nem igazán laktam jól. 

2-kor megkaptam végre a teát, már nagyon szomjas voltam. A fájdalomcsillapítók még hatottak, mert simán ráraboltam a teára, a fájdalmam nem volt erősebb egy gyengébb torokfájásnál. Előzetes információim alapján ennek nagyon rossznak kellett volna lennie, de simán legyűrtem este 8-ig a másfél liter teát.

Később bejött a doki, mondta, hogy minden oké volt. Rákérdeztem hogy biztos kivette-e a manduláimat, mert még mindig nem fáj annyira mint ahogy kéne. Mondta hogy igen, de ne izguljak van két hüvelykujjnyi nyílt seb a torkomban, idővel fájni fog rohadtul.

3 körül bejött a nővérke egy fecskendővel, mondta hogy hozott nekem egy kis antibiotikumot. Nah ez nem igazán akart elindulni a vénámba, úgyhogy megrángatta a branült, ami kifejezetten szar érzés volt, aztán elkezdte bepumpálni ami még sokkal szarabb volt. Éreztem ahogy a hideg cucc folyik szét az ereimben és közben rohadtul csíp. Egyszerre volt nagyon rossz és furcsa.

10-kor kértem az első fájdalomcsillapítót, addigra kezdett eléggé fájni a torkom. Ekkor megint kaptam egy kis antibiotikumot, ezt már infuzióból, szóval kellemesebb volt mint az előző adag. Az éjszaka elég vontatott volt, 1-2 órákat aludtam, de így legalább folyamatosan ittam a teából.