Ma kevesebb fájással ébredtem 5-kor, de azért kellett a cataflam a hajnali pisilés mellé. Utána egészen 11-ig aludtam. 11-kor reggeli cataflam, langyos leves és egy kis pudingos babapiskóta, majd jöhetett a rettegett dicsőséges nagy barna hadművelet. Juteszembe a pépes étrend nem sok wc-re járást eredményez, utoljára két napja voltam nagyobbik wc-n, ami után mentem is a kórhzba. Na szóval, nemrég olvastam valahol hogy az angol wc milyen egészségtelen, mert az ember a guggolva ürítéshez teremtetett, nem pedig az ülve erőlködéshez. Volt ott egy jótanács, miszerint könnyen kiegyenesíthetjük a dolgok útját, ha megemeljük a térdet, mondjuk egy kissámlival (és melyik lakásban ne lenne ikeás gyerek-csaphoz-emelő-sámli) és előre hajolunk. Nem biztos hogy ennek a pozíciónak köszönhetően, de sikeresen vettem az akadályt, csak attól szabadultam meg amitől muszáj volt, nem volt vérzés.

Nap közben békés semmittevés, nem is igazán fájt a seb. Délután azonban egyre jobban kezdett fájni és főleg csípni. Olyan érzés volt mintha egy forró kés lenne a torkomban. Alig tudtam nyelni, és az is rohadtul csípett, égetett, fájt. A végén már csak sima vizet ittam, semmi más nem esett jól. Lefeküdtem aludni, az mindenre gyógyír.

A napi mérleg 4 cataflam volt.