Ma már 5-kor ébredtem a fülbesugárzó fájdalommal annak ellenére, hogy éjfélkor vettem be az előző fájdalomcsillapítót. Nem tétováztam, bevettem a cataflamot és visszaaludtam. Egészen fél 11-ig sikerült aludni, szintén eléggé fájt a torkom úgyhogy cataflammal kezdtem és ettem egy kis levest. A seb leválás elkezdődött tegnap, azóta kicsit jobban csípnek az ételek és egyfolytában olyan érzésem van mintha egy tésztadarab akadt volna a torkomon, amit sehogysem tudok lenyelni.

Dél körül elmentem egy kis egészségügyi kanyarra és a tudatosan visszafogott erőlködés ellenére éreztem a baljós véres ízt a számban. Hát persze, bevérzett a kis rohadék. Instant pánik ON, köpködtem pár véreset, belenéztem a torkomba, láttam hogy lóg egy ilyen jó sötét vörös vércsimbók a seben. Még köptem egy-két véreset, de úgy tűnt hogy el is állt a vérzés. Felhívtam a kórházat, mondták, hogy menjek be. Az orvos felírt valami vérzéscsillapító pirulát a következő 2-3 napra, de mondta hogy ez olyannyira nem vészes, hogy nem is látni hol vérzett 1 órája, úgyhogy no para, hazamehetek. Mondjuk arra amúgy se voltam felkészülve, hogy bentmaradok. 

A délután folyamatos torok-nézegetéssel és parával telt, hogy mikor vérzik be mégegyszer. Este bepróbálkoztam egy kis sütőben sütött panírozott halrudacskával, de nyilván most az egyszer sikerült valahogy ropogósra sütni, úgyhogy azt nem tudtam megenni, maradt a babapiskóta-puding kombó. Este lefekvés előtt megint éreztem hogy vérzik a torkom, de ismét csak 1-2 perc volt az egész. Valószínű, hogy ahogy válik le a seb tetje, néha magával ránt egy kis friss hámréteget ami bevérzik. Hamar eláll hálistennek, de azért elég ijesztő. A doki nyugodt volt, úgyhogy én is az maradok.

4 cataflammal telt a nap, az étrend meg a szokásos.