Reggel 6-kor a "szokásos" iszonyatos fülbesugárzó fájdalomra ébredtem. Ittam egy kis vizet, de nem sokat segített. MIvel a műtét közvetlen következményeként elkezdtem horkolni, kiköltöztem a kanapéra, hogy ne zavarjam a barátnőm, ő úgyis nemsokára megy dolgozni, akkor majd visszafekszem.

8-kor megint felébredtem, bevettem egy kis cataflamot és visszafeküdtem aludni, így már könnyedén aludtam egészen fél 12-ig. Ettem egy kis levest illetve a tegnapi maradék pudingos babapiskótát. Elfogyott a bekészített 18 liter jana víz készlet és a tesco csak 2-kor érkezik, úgyhogy már tegnap óta felvizezve iszom a vizet illetve főztem egy teát. A teának amúgy is kell 1 óra mire mandulamátét kompatibilsre hűl.

Egész nap sorozatot néztem, délután ettem egy cataflamot ezzel kibírtam egészen lefekvésig. Ma csináltam krumplipürét virslivel, elég jól csúzott. Igazából nem is fogytam a műtét óta, pedig elég sokan írták hogy alig tudtak enni és lefogytak pár kilót. Hát én nem, eszem ezeket a szemét kajákat, puding, lekvár, tészta.. Ezek csúsznak, ez van.

Cataflam: 8, 14, éjfél

Kaja a szokásos, plusz krumplipüré virslivel

Ma értem utol magam a blogolással. 6-kor iszonyatos torok és fülfájásra ébredtem, de valamilyen oknál fogva nem akartam fájdalomcsillapítót. Ittam egy kis vizet, aztán visszaaludtam. Ez bejött, egészen 8-ig aludtam és addigra kevésbé fájt. Mondjuk annyira azért nem, hogy ne vegyek be egy reggeli fájdalomcsillapítót. Reggelire ettem egy kis lekváros kenyeret aztán a szokásos napi semmit-tevés. 

Továbbra is aggódom hogy nehogy bevérezzen a seb, de holnap már újra hétköznap, így van hova menni ha baj lenne. Remélem holnap megindul a seb leválás is és a gyógyulás utolsó napjaira fordulok. Ma bebizonyosodott, hogy a folyamatos ivás szinte egyenértékű a cataflammal. Tényleg a legrosszabb fájásból is vissza tudok jönni ha megiszok fél liter vizet.

2-kor bevettem a második cataflamot aztán délután aludtam egy valamilyet 4-7-ig. Elég fájdalmasan ébredtem úgyhogy a cérnametéltes leveshez nyúltam, megettem egy fél litert szép lassan illetve megittam 3-4 deci vizet utána, kábé egy óra alatt. Teljesen jól lettem és nem vettem be a fájdalomcsillapítót.

Mások véleménye alapján az alvás azért rossz, mert kiszárad a seb. Nos én nem tapasztalom, hogy kiszáradna a seb, viszont ébredéskor mindig nagyon fáj, általában sugárzik a fülembe is a fájdalom és rossz nyelni. De nem érzem hogy ki lenne száradva, egy fél liter folyadékkal egyenesbe kerülök megint.

Juteszmbe ma túl estem az első tüsszentésen. Hát a böfögés, ásítás és a csuklás is elég kellemetlen, de egyik sem fogható a tüsszentéshez... Hát ez valami hihetetlen instant fájdalommal jár és ugye elég nehéz kikerülni. Szerencsére ne járt seb felszakadással, de azért remélem a következő tüsszentésem egy hét múlva ér utol.

Cataflam: 6, 14, 23 órakor

A 4 liter folyadék bőven meg volt ma is, illetve új kaját találtam ki, álá paraszt tiramisu. Pudingba áztatott babapiskóta, így nem kell sokat rágni, mire megpuhul és lemegy. Hűtőben 1-2 óra alatt megszívja magát a babapiskóta a pudinggal.

Ma is négy fájdalomcsillapító: 6, 13,19, éjfél

Mai étrend: babapiskóta pudinggal, leves, lekváros tészta, vajas-lekváros kenyér (héja nélkül)

Ma is lecsúszott több mint 4 liter víz.

A 7 órás fájdalomcsillapító után 9-kor már megint fájt a torkom nagyon, annyira hogy a fülembe is kisugárzott. Nem akartam 2 óra után bevenni a következő fájdalomcsillapítót, úgyhogy fájdalmamban elkezdtem inni, és ez bejött. Egészen éjfélig kibírtam az ivással. Az van hogy az ivás, a sok ivás, csillapítja a fájdalmat. Ez lehet az is hogy szorongatom az üveget és 2-4 percenként kortyolok egyet, de a legkönnyebb nekem a zacskós leves. Kicsit több vízzel főzve, így nem olyan fűszeres és nyilván hagyni kell kihúlni ilyen húgymelegtől kicsit hűvösebbre. Ez sok cérnametélttel nagyon jól csúszik. Pl a knorr "marhahúsleves cérnametélttel", eddig ez jött be a legjobban.

Ma készítettem egy apróra darabolt virslis, sajtos tésztát de ez így önmagában elég szárazra sikerült és mivel forrót nem ehetek a sajt már összeállt eléggé mire ehetővé vált. A következő adagnál a sajt helyett eper lekvárt tettem a virslis tésztába, na most ez csúszott is, hús is volt benne és ízlett is. Elég fura volt, de a gyomrom is bírta és nagoyn jól esett, úgyhogy ilyet fogok még enni.

A műtét után volt egy kis seb a szám szélén, emiatt elég nehezen és főleg óvatosan nyitottam ki a számat idáig, de ma sikerült addig kinyitnom, hogy belelássak a torkomba. Bár ne tettem volna, elég undorítóan és félelmetesen néz ki a seb. Ilyen fehér ordenáré lepedék, ha beírod a google hogy tonsillectomy, találsz pár képet, de javaslom. műtét előtt ezt senki ne tegye.

A napjaim egyébként viszonylag egyszerűen telnek, egész nap vagy alszom 1-2 órákat vagy tvzek. Cataflamok után enni kezdek és egész nap ennék egyébként csak nem igazán megy. Ma már megkíséreltem egy rendes fogmosást érintve a hátsó fogakat is fogkrémmel, maga volt a mámor amikor végeztem. Illetve fürödtem is nagyon langyos vízben, ez nekem is igen jól esett meg a barátnőm is örült neki.

Kicsit rövidebb leszek.

Ma jobban fájt a torkom, hajnalban már 5:30-kor ébredtem a sok viz miatt, de kellően fájt is a torkom, úgyhogy bevettem a fájdalomcsillapítót is. 11-ig tudtam aludni egy-két ivós ébredéssel.

Ma ettem levest, lekváros tésztát, babapiskótát pudinggal és kiflit felvágottal és megittam szintén bő 4 liter folyadékot.

Cataflamot ma négyet ettem: 5:30, 13, 17, 22

Délután mintha rövidebb ideig hatna a fájdalomcsillapító ez egyelőre nem tudom miért van.

Mint írtam, elég rövideket aludtam, egyfolyátban arra ébredtem hogy a saját nyálamban fekszem. Kihoztam egy törölközőt a fürdőből, és azt tettem a párnámra, így aludtam tovább. 5kor keltett a nővér egy kis méricskélésre, megnézte a lázam, vérnyomásom és a véroxigén szintem, minden oké volt. Kérdeztem, hogy mikor lesz a reggeli, mert már 36 órája nem ettem szilárdat, mondta hogy 8 kor. Erre kértem egy fájdalomcsillapítót, hogy a reggeli megevéssel ne legyen gond.

Kaptam egy cataflam v-t, sosem volt még dolgom vele, így megettem a tablettát ahogy szoktam. Simán fennakadt a torkomon és éreztem hogy ott kezd el oldódni. Ez elég szar érzés volt, de viszonylag hamar túl éltem. Később megtudtam a dokitól, hogy ezt fel kellett volna oldani egy deci lében és úgy meginni. Na mostmár ezt is tudom.

8-kor jött a reggeli, két babapiskóta és egy puding. Hát ezt megfontoltan de viszonylag gyorsan megettem, marha jól esett már rágni és szilárdat enni. Reggeli után visszaaludtam.

Még egy kontrol a dokival, mondta hogy minden oké, ellátott tanácsokkal aztán hazaengedtek.

Otthon egyből ledőltem aludni, 2ig aludtam kb. Ekkor vettem be a második cataflamot majd ettem egy kis pudingot aztán felfedeztem a legkirályabb kaját mandulagyulladáshoz, lekváros tészta. Szerintem 10 éve nem ettem lekvárostésztát, de most nagyon jól esett. Kaja után viszafeküdtem aludni, és aludtam kb 6ig. 

7kor már eléggé fájt a torkom megin, úgyhogy nyúltam is a cataflamért, fél óra múlva jól voltam, megettem másfél vajas kiflit felvágottal illetve egy fél liter levest is letoltam miután kellően kihűlt.

Ma kb 4 liter vizet ittam meg, plusz a fél liter leves.

Előző este már igen nehezen tudtam elaludni, de végül sikerült és kb 4-5 órát aludtam. 7kor kaptam egy szobát, jött a nővér, felvette az adataimat elmondta mi hogy lesz. Kb 10kor jövök majd én, kapok előtte fél órával egy kis nyugtatót hogy ne stresszeljek. Mondjuk eddig se stresszeltem túl, már egy ideje úgy voltam vele, hogy túl kell esnem rajta és utána minden jó lesz. Műtét előtt még le kellett fürdenem, megmostam a fogam utoljára, felvettem a hátulgombolós karate ruhát, aztán olvasgattam.

Fél 10-kor jött a nővér a nyugi tablettával, megettem, elkezdtem izgulni és azzal a lendülettel el is aludtam. 10-kor arra ébredtem, hogy a műtős fiú bejött a szobába, hogy én jövök, ő meg a taxis aki áttol a műtőbe. Még fel sem ébredtem igazán, már keresztül is tolt a kórházon, ott voltunk a műtő bejáratánál, áthuppantam a másik ágyra és már a műtőben is voltam. Itt minden marha gyorsan történt, kiraktam a bal kezem oldalra, kaptam bele a branült, az adrenalintól (vagy a nyugitabitól) nem is annyira fájt, mint amennyire paráztam tőle. Az altató orvostól kaptam egy hajhálót meg a jobb karomra egy vérnyomásmérőt, elém tartott egy kis oxigén maszkot, de nem attól aludtam el. A ginát vénába kaptam, azt mondták, hogy az oxigén maszk majd akkor jön ha elaludtam. Kb 30 másodperc alatt kiütött a cucc, elkezdtem lassan pislogni, aztán egyre kisebbeket, aztán snitt. Következő pillanat, hogy tolnak ki a műtőből és száguldunk vissza a szobámba. 

Elmúlt dél, ezt egyébként azóta se kérdeztem meg, hogy miért tartott ilyen sokáig a műtét. Mindenesetre a nővér azt mondta, hogy 2-kor fogok kapni teát, amit majd le kell erőltetni. 2-ig elütöttem az időt azzal hogy megírtam minden aggodó ismerősnek hogy túléltem, minden fasza illtve azon gondolkodtam, hogy mitől fáj úgy mindkét vádlim, mintha lábujjhegyen felszaladtam volna a gellérthegyre meg vissza. Kaptam még másfél tubus infúziót, mondtam a nővérkének hogy a rántotthusosat kösse be, de sajnos nem igazán laktam jól. 

2-kor megkaptam végre a teát, már nagyon szomjas voltam. A fájdalomcsillapítók még hatottak, mert simán ráraboltam a teára, a fájdalmam nem volt erősebb egy gyengébb torokfájásnál. Előzetes információim alapján ennek nagyon rossznak kellett volna lennie, de simán legyűrtem este 8-ig a másfél liter teát.

Később bejött a doki, mondta, hogy minden oké volt. Rákérdeztem hogy biztos kivette-e a manduláimat, mert még mindig nem fáj annyira mint ahogy kéne. Mondta hogy igen, de ne izguljak van két hüvelykujjnyi nyílt seb a torkomban, idővel fájni fog rohadtul.

3 körül bejött a nővérke egy fecskendővel, mondta hogy hozott nekem egy kis antibiotikumot. Nah ez nem igazán akart elindulni a vénámba, úgyhogy megrángatta a branült, ami kifejezetten szar érzés volt, aztán elkezdte bepumpálni ami még sokkal szarabb volt. Éreztem ahogy a hideg cucc folyik szét az ereimben és közben rohadtul csíp. Egyszerre volt nagyon rossz és furcsa.

10-kor kértem az első fájdalomcsillapítót, addigra kezdett eléggé fájni a torkom. Ekkor megint kaptam egy kis antibiotikumot, ezt már infuzióból, szóval kellemesebb volt mint az előző adag. Az éjszaka elég vontatott volt, 1-2 órákat aludtam, de így legalább folyamatosan ittam a teából.

Igazából fel sem merült a helyi érzéstelenítés lehetősége, mert egy kiskanáltól is könnyedén tudok hányni ha messzire megy és a műtéttel kapcsolatos legnagyobb félelmem is a branül és az állandó idegentest érzés volt a kézfejemben. Úgyhogy az hogy a torkomba lőjenek lidokaint majd legalább 3-3 adag injekciót kapjak a manduláimba egy 10 centis tűvel, hát ezek nálam nem jöhettek szóba. Emellett a doki is az altatást javasolta, mert azt mondta hogy mivel gyulladtak a manduláim, nem biztos hogy a helyi érzéstelenítés valóban teljesen érzéstelenítene.

Szóval műtét előtt volt egy vérvétel, EKG meg mellkas röntgen az altatáshoz, ezek mind "jól" sikerültek, minden rendben volt, az aneszteziológus szerint is mehet a buli.

A műtét előtt elolvastam tonnányi internetes magyar és angol fórumot a mandulaműtéttel kapcsolatban. Érdekesség hogy a "legteljesebb" forrás a prohardveren és a gyakorikérdéseken található. Kerestem véleményeket a koblációs műtétről, de magyarul egyáltalán nincs semmilyen forrás. Egy külföldi fórumot találtam, ahol olvashatóak koblációs műtéti vélemények, illetve egy tanulmányt, ami összehasonlítja a hagyományos eljárást a koblációssal. Ezek alapján azért arra jutottam, hogy a koblációs műtét sem lesz egy szláv karnevál, de van rá egy kevéske esély hogy kicsit talán kevesebb szenvedéssel jár.

Az előzetes információk alapján beszereztem minden fontos dolgot már a műtét előtt

• szénsavmentes (ízesített) ásványvíz
• powerade
• fehérje tumix
• puding
• tejberizs
• lekvár

Mivel kiolvastam a fél internetet, nem voltam már túl stresszes a műtét előtt, felkészültem a legrosszabbakra.

Gyerek koromban volt évente 1-2 mandulagyulladásom, de nem voltak vészesek soha. 1-2 nap láz, egy hét antibiotikum és kész. Most (29 évesen) nyáron begyulladt, és azóta nem volt két hétnél hosszabb idő, hogy egészséges lettem volna, úgyhogy egyértelmű lett a műtét. Antibiotikumról antibiotikumra éltem.
Szedtem 2x10 napig Dalacint, 2x7 napig Klacidot, 1x7 napig Leflokint és penicilint a legtöbbet, először Aktil duót 7 napig, utána Augmentin duót 2x7 napig és 3x14 napig. Igen, ez több mint 100 napnyi antibiotikum 5 hónap alatt.

November elején a sokadik tüszős mandulagyulladáskor került először szóba, hogy ha ez a két hetes augmentin kúra sem fog segíteni, akkor utána kiveszük. Letelt a két hét, ismét egészségesnek tűntem egy-másfél hétig, amikor megint érezni kezdtem az ismerős érzést a torkomban. Mivel szerdán elutaztunk, ezért előző nap még gyorsan elmentem fül-orr-gégészhez, de nem a szokásos orvoshoz, mivel nála nem volt időpont. Ekkor kaptam a Leflokint, mert hogy azt még nem szedtem előtte. Az utazás után, egy nappal a Leflokin szedésének befejezése után, ismét fájni kezdett a torkom. Mivel megint sürgős volt, elmentem háziorvoshoz, aki írt fel antibiotikumot és azt javasolta, hogy minél előbb vetessem ki. Ezek már december első napjai voltak, ekkor kezdtem aktívan kutatni a mandulamátét után.

Kiderült hogy többféle műtéti eljárás is létezik, ezek közül nekem a koblációs műtét lett a vesszőparipám, ez ígért kevesebb fájdalmat, gyorsabb gyógyulást és utóvérzést kisebb eséllyel. Ezt nem sok helyen végzik magyarországon, az egyetlen hely amit találtam egy magán klinika, ahol igen borsos áron mérik ezt a műtétet. Felhívtam a klinikát, hogy hogyisvanez, kértem időpontot egy előzetes fül-orr-gégészeti vizsgálatra, mert ez mindenképp szükséges volt a műtét előtt. Érthető, a műtő orvos is megvizsgál a műtét előtt. Vittem a korábbi jelentős mennyiségű leletemet, hamar igent mondott az ottani orvos is, hogy ennyi kórelőzmény alapján mehet a műtét, már korábban is mehetett volna. Ez volt december 12-én, még a vizsgált közben kiderült, hogy decemberben már nem tudnak megműteni, legkorábban január elején lehetséges. Abban maradtunk, hogy hÍvni fog az "esetmenedzser" pontos időponttal kapcsolatban.

A területileg illetékes kórházban épp napvilágot látott ekkor a hír, hogy hullát találtak a wc-ben és már jártam ott párszor látogatóban, nem igazán vettem számításba ezt a lehetőséget. 

A kórházba, ahova eddig jártam fül-orr-gégészhez (egy másik magán egészségbiztosítás partnere), másnapra, december 13-ára volt időpontom a műtős orvoshoz. Itt is hamar kiderült, hogy decemberben már nem lesz műtét. Felvetettem a koblátoros műtét lehetőségét, de az nem volt elérhető egyelőre az itteni kórhzban. Viszont az orvosom jelezte, hogy már olvasott/utánajárt ennek a technológiának és épp jelezni akarta a kórház vezetőségének, hogy jó lenne egy ilyen gép is. Felkészített, hogy a kés, amivel vágnak egyszerhasználatos, és igen drága (80 ezer forint), ezért készüljek fel, hogy ha esetleg lesz koblátor a műtétemre, akkor sem valószínű, hogy a biztosításom fedezné. 

Karácsony előtt sikerült január 4-ére kapni műtéti időpontot, illetve jelezték, hogy lehet hogy lesz koblátor is a műtétre. Hurrá! Már csak addig sikerüljön kibírni. Jobb lett volna a karácsonyi zabálás helyett otthon szenvedni, de maradt helyette az új év.

Ekkor egyébként már konkrétan antibiotikumon éltem, szenteste előtti napon hagytam abba a 14 napos Augmentin kúrát és karácsony másnapján már megint fájt a torkom. 27-én reggel már mentem is orvoshoz az újabb antibiotikumért, hogy legalább valamennyire javuljak a műtétre.