Teljesen elmút a fájás, már csak ásításnál érzem minimálisan a húzódást. Reggel még mindig száraz a torkom, be van készítve a víz előre. Fájdalom csillapító a 13. nap óta nem volt, és a diétám is visszaállt a normálisra. Ma pl ettem sültkrumplit, ami fenomenális érzés volt. Idővel még jelentkezem majd, hogy milyen az élet a műtét óta, de alapvetően nem túl sok frissítésre lehet számtani.. :) Ha valaki műtétre készül, és szeretné hasonlóan megosztani a tapasztalatait, nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot és írhat ide a blogba.

Már csak picit fáj, főleg ásításnál, tüsszentésnél húzódik még a torkom, de egyébként élhetővé vált. Reggel még kiszáradt torok érzésével kelek, de már érzem, hogy jó lesz ez.

Ma reggel is fájdalomcsillapító mentesen ébredtem, de elég száraz torokkal. Ittam egy pár korty vizet és már mentem is kontrolra.

A doki mondta, hogy szépen gyógyul, de azért elég lassan. Nincs ezzel baj, mivel előtte fél évig gyulladt mandulával éltem és már nem is vagyok annyira fiatal, normális, hogy lassabban gyógyulok. Azt mondta, van akinél 10 nap után már nem is látszik a műtét, hát én azért ettől messze vagyok.. A hét további részére is kiírt még, úgyhogy összesen 13 napot töltök betegszabadsággal, jól indul az év. Bár ha nem leszek idén többet beteg, akkor nem gond.

A nap további részében sem kellett bevennem fájdalomcsillapítót, viszont már mindent meg tudtam enni. Karcos dolgokat még azért kerülöm.

Ma reggel "korán" keltem, már 10-kor felébredtem, és nem kellett fájdalomcsillapító sem. Reggelire ittam egy kis alma-répa levet, meg sütöttem egy kenyeret ebédre. A seben most már én is kezdem felfedezni hogy gyúgyul, de azért lassan. 

Egy fájdalomcsillapítót bevettem kora délután, mert mentem a háziorvosomhoz és nem akartam hogy még a torkom is fájjon útközben. Egészen furcsa volt kimenni a lakásból ilyen sok időre.. Holnap reggel megyek kontrolra és remélhetőleg szerdán már visszatérhetek a valóvilágba.

Délben keltem, és csodák csodájára nem éreztem a fájdalomcsillapító szükségét, úgyhogy nagy volt a boldogság. Víz ivással hesegettem el a fájdalmat és bevált. Fél 5-kor vettem be egy cataflamot, addigra már kezdett nagyon kellemetlenné válni a fájás.

A nap már kellemesen telt, nem fájt annyira a torkom, és a a kajákat is gond nélkül tudtam enni. 10 napja nem ettem igazi húst, nagyon jól esett a csirkemell. A seb szerintem még mindig csúnya, főleg a jobb oldalon, de majd kedden megmondja a doki. Lefekvés előtt kellett még egy fájdalomcsillapító, de csak hogy jobban aludjak. 

Több helyen olvastam, hogy egyeseknek a 10. napon a semmiből egyszer csak eltűnt a fájás és onnantól meggyúúgyultnak tekintették a dolgot, hát nekem ez még nem jött el. A reggeli 6 órás fájdalomcsillapítóra nem volt szükségem, csak ittam egy kis vizet, de 11-kor, amikor felkeltem bevettem egyet a reggeli előtt. Úgy néz ki, hogy teljesen ki fogom tölteni a két hetes lábadozási időt.

Nagyon jól bírtam a "reggeli" cataflammal, egészen este 8-ig, akkor vettem be a másodikat. Ez igen jó, mert azt jelenti, hogy csak kettőt ettem egész nap. A nap nyugisan telt, bár délután egy hirtelen kanapéról felkelés hatására megint bevézrett a seb egy-két percre, de szintén nem volt vészes. A nyelvem egyébként ijesztően sárga, és ez levakarhatatlan fogmosásnál is. Ezt olvastam, hogy másoknál is előfordult, úgyhogy elvileg majd ez is elmúlik. 

6-kor ébredtem, de csak közepesen volt szar a helyzet, úgyhogy nem vettem be fájdalomcsillapítót, hanem inkább visszaaludtam. Mivel este ugye rettenetesen fájt a torkom, nem is nagyon ittam sokat, úgyhogy a reggeli pisilés miatt se kellett felkelnem. 10-ig aludtam, akkor azért már rámfért a cataflam. A esti rettenet elmúlni látszik, remélem ma nem lesz hasonló fájás.

A kora délutáni fájdalomcsillapító elmaradt, de estére megint jött az erős égető-szúró torokfájás, úgyhogy lefekvés előtt is kellett még fájdalomcsillapító, így ma csak 3 catflam volt a mérleg, aminek örülönk, hiszen csökkent az adag, kifelé látszok jönni a fájásból, egyre közelebb a vége. A kaja a szoksos, bár ma sikerült ennem frissensült kenyeret, nem volt gond a héjával se miután alaposan megrágtam. A seb még mindug csúnya szerintem, barátnőm szerint már sokal szebb. A baloldalon már nem is látni fehér cuccot, a jobb oldalon viszont még csak vékonyodott a fehér sebfelület.

Ma kevesebb fájással ébredtem 5-kor, de azért kellett a cataflam a hajnali pisilés mellé. Utána egészen 11-ig aludtam. 11-kor reggeli cataflam, langyos leves és egy kis pudingos babapiskóta, majd jöhetett a rettegett dicsőséges nagy barna hadművelet. Juteszembe a pépes étrend nem sok wc-re járást eredményez, utoljára két napja voltam nagyobbik wc-n, ami után mentem is a kórhzba. Na szóval, nemrég olvastam valahol hogy az angol wc milyen egészségtelen, mert az ember a guggolva ürítéshez teremtetett, nem pedig az ülve erőlködéshez. Volt ott egy jótanács, miszerint könnyen kiegyenesíthetjük a dolgok útját, ha megemeljük a térdet, mondjuk egy kissámlival (és melyik lakásban ne lenne ikeás gyerek-csaphoz-emelő-sámli) és előre hajolunk. Nem biztos hogy ennek a pozíciónak köszönhetően, de sikeresen vettem az akadályt, csak attól szabadultam meg amitől muszáj volt, nem volt vérzés.

Nap közben békés semmittevés, nem is igazán fájt a seb. Délután azonban egyre jobban kezdett fájni és főleg csípni. Olyan érzés volt mintha egy forró kés lenne a torkomban. Alig tudtam nyelni, és az is rohadtul csípett, égetett, fájt. A végén már csak sima vizet ittam, semmi más nem esett jól. Lefeküdtem aludni, az mindenre gyógyír.

A napi mérleg 4 cataflam volt.

6-kor ébredés, szokásos cataflam reggeli, aztán semmittevés lett volna, ha nem vérzik be megint a seb. Így félek megenni bármit is, úgyhogy egy fehérjeturmix lesz a reggeli. A para és a gyógyulás legjobb barátja az alvás, úgyhogy a reggeli után, 10 körül visszafeküdtem aludni, aludtam is egészen 2ig. Na ekkor olyan torokfájásra ébredtem, amilyenre a műtét óta egyszer sem, majd össze csináltam magam. A cataflamot is alig tudtam meginni, de leerőltettem illetve próbáltam inni folyamatosan.

A nap többi részében is nagyon fájt a torkom, ma ettem a legtöbb fájdalomcsillapítót, összesen 5-öt. Délután megpróbálkoztam a tegnapi halrudacskával, de még mindig nagyon karcos volt a panír, úgyhogy lehámoztam a panírt és kiettem a halat belőle. Muszáj volt már végre ennem valami mást is. Este már kicsit lejebb kezdett fájni a torkom, mint egy erős torokgyulladásnál, amikor kapar-éget a torok, de semmi sem csillapítja. Hiába ittam sokat, hideg vizet, langyos teát, aztán ettem hideg pudingot meg langyos levest, egyik sem segített. Maradt a cataflam és az alvás.

Érdekes, hogy csak a bal oldalon látszik hogy erőteljesen kopna a fehér sebfelület (itt vérzett mind a három alkalommal), a jobboldalon még mindig tök fehér a bibi. Most már lassan elkezdhetne kopni a jobb oldal is és lassan véget kellene érnie a gyógyulásnak. Az egész napos fájáson kívül eseménytelenül telt a nap.

Ma már 5-kor ébredtem a fülbesugárzó fájdalommal annak ellenére, hogy éjfélkor vettem be az előző fájdalomcsillapítót. Nem tétováztam, bevettem a cataflamot és visszaaludtam. Egészen fél 11-ig sikerült aludni, szintén eléggé fájt a torkom úgyhogy cataflammal kezdtem és ettem egy kis levest. A seb leválás elkezdődött tegnap, azóta kicsit jobban csípnek az ételek és egyfolytában olyan érzésem van mintha egy tésztadarab akadt volna a torkomon, amit sehogysem tudok lenyelni.

Dél körül elmentem egy kis egészségügyi kanyarra és a tudatosan visszafogott erőlködés ellenére éreztem a baljós véres ízt a számban. Hát persze, bevérzett a kis rohadék. Instant pánik ON, köpködtem pár véreset, belenéztem a torkomba, láttam hogy lóg egy ilyen jó sötét vörös vércsimbók a seben. Még köptem egy-két véreset, de úgy tűnt hogy el is állt a vérzés. Felhívtam a kórházat, mondták, hogy menjek be. Az orvos felírt valami vérzéscsillapító pirulát a következő 2-3 napra, de mondta hogy ez olyannyira nem vészes, hogy nem is látni hol vérzett 1 órája, úgyhogy no para, hazamehetek. Mondjuk arra amúgy se voltam felkészülve, hogy bentmaradok. 

A délután folyamatos torok-nézegetéssel és parával telt, hogy mikor vérzik be mégegyszer. Este bepróbálkoztam egy kis sütőben sütött panírozott halrudacskával, de nyilván most az egyszer sikerült valahogy ropogósra sütni, úgyhogy azt nem tudtam megenni, maradt a babapiskóta-puding kombó. Este lefekvés előtt megint éreztem hogy vérzik a torkom, de ismét csak 1-2 perc volt az egész. Valószínű, hogy ahogy válik le a seb tetje, néha magával ránt egy kis friss hámréteget ami bevérzik. Hamar eláll hálistennek, de azért elég ijesztő. A doki nyugodt volt, úgyhogy én is az maradok.

4 cataflammal telt a nap, az étrend meg a szokásos.